Légy üdvözölve, kedves érdeklődő! Ezt a blogot azoknak hoztam létre, akik hozzám hasonlóan lelkes amatőrök és érdeklődnek a saját testsúlyos edzés iránt. Ha te is ilyen vagy, akkor a továbbiakban nyomon követheted az edzéseimet, kísérletezéseimet. Tudom, hogy számos hasonló blog foglalkozik a témával. Hogy mennyivel jobb ez a többinél? Elárulom: semmivel. Egyszerűen más, mivel mindannyian mások vagyunk. A célja az, hogy tanulhass a hibáimból, tippeket és erőt adjon neked az edzéseidhez, átlendítsen a holtpontokon, mert mint tudjuk, a türelem és a kitartás fogy el elsőként. Ne félj a kudarcoktól, a lassú haladástól! Nem mást kell legyőznöd, hanem saját magadat! Ez az edzésforma nem "gyúrás", ahol 2 hónap alatt fölszedsz 5 kiló izmot! Ha ilyenre vágysz, rossz helyen jársz, itt a fejlődés garantáltan lassú lesz!
Néhány szóban magamról: alsós voltam, amikor úszni vittek, majd kb. 11 éves koromtól négy évig kenuztam. Ekkor legalább 8-9 éves kihagyás következett, bár mivel mindig is bennem volt a sport szeretete, ezért itthon, saját magamtól edzettem éveken át. 2009 januárjában tettem egy gyenge próbálkozást az Aikidóval (nagyjából egy hónap), de mivel számomra nem volt elég intenzív, ezért 2009 márciusában váltottam Ju-Jutsura. 2011 novemberétől sajnos rajtam kívülálló okok miatt volt egy nagyobb (kb. fél éves) kényszerszünet, ekkor kezdtem alternatív edzésmódszerek után kutatni, hogy formában tartsam magam. 2011 decemberében, egészen véletlenül ismertem meg a Fegyencedzést, amely a mai napig az edzéseim alapját jelentik. Első pillanattól fogva megtetszett a természetessége, a gyakorlatok logikus, fokozatos felépítése. Mindig is a természetességet, a funkcionalitást tartottam a legfontosabbnak egy edzés során, a jó alakot, a formás izmokat csak amolyan "pozitív mellékhatásnak" tekintem. Azóta hol több, hol kevesebb lendülettel, de töretlenül, makacs kitartással végzem a gyakorlatokat. Hogy mit értem el vele eddig? Szemléltetésképpen, amikor ősszel, nagyjából háromnegyed év kihagyás után visszatértem rendesen edzeni, simán vertem erőnlétben és állóképességben is azokat, akik folyamatosan jártak edzésekre! Pedig a Ju-Jutsu sem puhányoknak való! Azt hiszem, ez önmagáért beszél. Közben aztán megjelent a Fegyencedzés 2. része, amely számos kiegészítő gyakorlatot tartalmaz, ezeket is próbálom fokozatosan beépíteni az edzéseimbe. Emellett kísérletezem különféle kiegészítő gyakorlatokkal, leginkább az állóképesség fejlesztése végett (négyütemű fekvőtámasz, Man Maker, tabata edzésprogram, stb.). Próbálok nyitott lenni az új dolgokra, kipróbálni új gyakorlatokat, új edzésterveket. Habár nagyra becsülöm a Fegyencedzést, nem tartom szentírásnak az ott leírtakat, inkább csak amolyan alapnak, amire egyéntől függően mindenki maga építkezhet. Ez nem azt jelenti, hogy félvállról veszem a gyakorlatokat, inkább csak odafigyelek a testem jelzéseire. Ha túl könnyűnek találom, akkor nehezítek, ha túl nehéznek, akkor könnyítek rajta. Szerintem (és a könyv szerint is) a legfontosabb, hogy magadhoz szabd az edzési módszereidet elvégre ez a calisthenic lényege: úgy haladj, ahogyan a tested szeretné, ne úgy, ahogyan te! Ne eddz ész nélkül, mindig legyél óvatos, türelmes, de ahhoz, hogy kijjebb tolhasd a határaidat, először meg kell ismerned őket.
